#Hildebrand Gurlitt

Elkobzott, „elfajzott” és menekített műalkotások kerültek újra reflektorfénybe Svájcban
 

Elkobzott, „elfajzott” és menekített műalkotások kerültek újra reflektorfénybe Svájcban

A vészkorszak már nyolc évtizede lezárult, de a vele összefüggő műtárgy-restitúciós ügyek közül soknak a végére még mindig nem került pont. Az elmúlt évtizedekben született nemzetközi megállapodásoknak és ajánlásoknak, a közvélemény és a közgyűjtemények változó hozzáállásának köszönhetően ugyan jelentős előrelépés történt, de számos ügy lezárása továbbra is várat magára. A legutóbbi években két neves svájci múzeumnak is intenzíven kellett – és kell mind a mai napig – foglalkoznia letétként, illetve ajándékként hozzájuk került művek előéletével.


A Gurlitt-saga következményei
 

A Gurlitt-saga következményei

Egy dolog vitán felül áll: Hildebrand Gurlitt ízlése kifogástalan volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az az 1406 festmény, amit a német hatóságok még 2012-ben fia és örököse, Cornelius Gurlitt müncheni lakásán találtak, és amely része a nácik által üldözött áldozataiktól elrabolt, kizsarolt, vagy „csak” elfajzottnak minősített és máig eltűntnek hitt műkincsvagyonnak. Az egyébként meglehetősen operatívnak ismert német hatóságokat a lelet oly mértékben hozta zavarba, hogy sokáig nem is „háborgatták” ezzel a közvéleményt. Ki tudja, meddig kímélték volna meg – többek között – a ma már igen idős törvényes tulajdonosokat a mellbevágó hírtől, miszerint számos eltűntnek hitt, az Art Loss Registerben is szereplő festmény előkerült, ha a Focus című német hetilap 2013 őszén nem tárja fel az igazságot.

Műértő Műértő